Nem tudunk mit kezdeni magunkkal, se célunk, se örömünk. Ráadásul gyengének, elesettnek érezzük magunkat. Az sem vigasz, hogy kimagasló történelmi személyiségekrõl tudható: hasonló bajtól szenvedtek.
A depresszió – vagy köznapi néven búskomorság – az ember testi-lelki bajainak egyik legõsibb jelensége. E betegségnek számos megjelenési formája van: egyebek között ilyen az úgynevezett hipolaris depresszió, amikor az ember felhangolt állapotát a letörtség, szomorúság, örömtelenség követi.
Kimutatták, hogy a Nobel-díjasok nyolcvanöt százaléka szenvedett ebben, de más híres emberek is, például Napóleon, Luther Márton, Abraham Lincoln vagy éppen Széchenyi István, József Attila, Latinovits Zoltán, akiknek élete öngyilkosságba torkollt. Ugyanis a depresszió egyik megnyilvánulási formája a halálvágy, öngyilkossági gondolatok.
A depresszió világjelenség, jóllehet országonként más-más a betegek aránya. Magyarországon mintegy egymillióra tehetõ a számuk, köztük 2000-2400 válik öngyilkossá. E hajlam az északi országokban vagy Közép-Európában erõsebb, mint délen: például százezer magyar közül negyven választja ezt a "megoldást", míg Görögországban csupán öten.
Lehetséges, de nem bizonyított, hogy a klimatikus környezet is befolyással bír. Ugyanis a depresszió egyik úgynevezett epizodikus változataként tekintik az õszi-téli depressziót, amit a fényhiánnyal, a borús, esõs, havas idõjárással is kapcsolatba hoznak. Ezért egyes kezelési módok között szerepel a fénykúra.
Ennek során 2000 lux fényerejû teljes spektrumú fényt alkalmaznak, persze annak, aki megteheti, napsütötte tájakra való utazást ajánlanak.
A depressziót ma már számos gyógyszerrel, úgynevezett antidepresszánsokkal kezelik. Ezek az agyi ingerületátvivõ anyagok például a szerotonin és a noradrenalin koncentrációját változtatják meg.
Nem könnyû felismerni a depreszszió különféle változatait. Sajnos – a szakemberek szerint – még a háziorvosok fele sem képes erre. Mindenesetre a beteg és környezete felfigyelhetnek bizonyos jelekre, amelyek a depresszióra utalhatnak. Ilyen a már említett örömtelenség, nyomott kedélyállapot, alvászavar, például 12-14 órás alvás után az illetõ fáradtabban ébred, mint mikor lefeküdt aludni. Az õszi-téli depressziónál rendkívüli étvágy, falánkság is felléphet. Gyakori a súlyos ingerlékenység, feledékenység, a depressziósoknál erõs alkoholigény is mutatkozhat.
Az alkoholisták legalább fele így próbálja enyhíteni a depresszió kínzó élményét.
Az õszi-téli depresszió kísérõi a testi tünetek: így például a fejfájás, a reumás fájdalmak, fõleg a nyaki és ágyéki gerinc területén, a szexuális érdeklõdés csökkenése, szorongás. Jellegzetes az is, hogy reggel rosszabbul érzik magukat, nehezen tudják felvenni a napi ritmust.
A depresszió létrejöttében örökletes tényezõk és környezeti hatások egyaránt közrejátszanak. A genetikai hajlam: ha mindkét szülõ depressziós volt, 75 százalékos, ha csak egy, 25 százalékos az esély a depresszióra. A krízishelyzetek, a magány, súlyos betegség, hozzátartozók halála, hozzájárul a depreszszió kialakulásához. Az egyetlen megoldás, szakemberhez fordulni és nem belenyugodni a letört hangulatba, mint megváltoztathatatlan istencsapásba. (MTI-PRESS)

Európában a legmagasabb a depressziósok aránya, a szenvedõk 60 %-a orvosi segítség nélkül harcol a betegséggel

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) statisztikai adatai szerint a világ lakóinak 16 százaléka életében legalább egyszer depresszióba esik, 5 százalékuknál a civilizációs betegség ismételten fordul elõ. A száraz számok mögött emberi sorsok, gyakran egyéni szenvedések és családi tragédiák rejtõznek, éppen ezért fontos a betegség mielõbbi kezelése. Örvendetes, hogy a szakorvosok szerint nincs olyan depresszió, amelyet gyógyszerezéssel ne lehetne legyõzni!
– A depressziót, fõleg a könnyebb változatát többféle módon gyógyítjuk – magyarázta Alojz Rakús, a Szlovákiai Pszichiátriai Társaság elnöke. – A reaktív depressziónál a pszichoterápiai módszereket vetjük be, miközben az elsõrendû feltétel az, hogy a beteg beleegyezzen a kezelésbe. A súlyosabb kórtüneteknél a közvélemény által elektrosokkos kezelésként ismert eljárást használjuk. A gyógyulási folyamat nagyon jó, gyors és biztonságos. Mindezek ellenére a legjelentõsebb gyógyítási forma a gyógyszerezés, az antidepresszívumok napi adagjának pontos meghatározása. Tagadhatatlan, hogy már a 60-as évek óta használatos gyógyszerek is óriási segítséget nyújtanak a depressziós betegeknek, ám nem hallgatható el az sem, hogy hatásuk csupán 2-4 hét elteltével (általában a 16. napon) jelentkezik, és különféle kellemetlen mellékhatásai is lehetnek. Ezek a tünetek – vérnyomáscsökkenés, szájszárazság, emésztési zavarok, fejfájás, szívdobogás – a betegeknél azt a látszatot keltik, hogy az orvosság nem segít, sõt hatására állapotuk, közérzetük romlik. Ezért is fordul elõ, hogy a páciensek rendszertelenül, vagy egyáltalán nem szedik. Az új gyógyszerek generációja kivédi a kellemetlen mellékhatásokat. Hatóanyaguk az agyban lejátszódó folyamatokban játszik szerepet, tehát csökkenti a depresszió kialakulásánk lehetõségét.
– Nemrég fejezõdött be egy európai felmérés, melynek eredményei megdöbbentettek – tájékoztatott a neves elmeszakértõ. – A tanulmány szerint világviszonylatban Európában a legmagasabb a depressziósok aránya, s a szenvedõk 60 százaléka orvosi segítség nélkül harcol a betegséggel! Ez azért is szomorú, mert – a betegek elmondásából tudom, – a depresszió egyes szakaszait óriási kínként élik meg. A vallásos pácienseim felgyógyulásuk után gyakran azt mondják, hogy megismerték a poklot. Egy másik betegem, aki depressziós állapotában öngyilkosságot kísérelt meg – a vonat elé vetette magát, és mindkét lábát amputálni kellett – kijelentette: a testi fogyatékosság kisebb szenvedéssel jár, mint a depresszió. Ezért fontos a mielõbbi segítségnyújtás.
A pszichiáter elmondta, a gyógyításban nemcsak az orvosokra, egészségügyi dolgozókra hárul nagy szerep, hanem a hozzátartozókra is. Ha vállalják, hogy a "lelki támasz" mellett ügyelnek a gyógyszer pontos szedésére, a páciens otthon gyógyulhat. Mert kár tagadni, sokan az elmeosztályon történõ kezeléstõl is tartanak. Fõleg a közvélemény miatt.
A depresszió kialakulása többnyire hosszan tartó folymat, jellegzetes tünete a beteges szomorúság, búskomorság. Ha megfigyeljük, hogy a környezetünkben élõk egyre kedvetlenebbé válnak, érdeklõdésük, önbizalmuk csökken, félelmük szorongássá fajul, ha befelé fordulnak és önvádaskodással gyötrik magukat, ne késlekedjünk, irányítsuk, kísérjük szakorvoshoz az illetõket. Hiszen a gyors segítség gyors gyógyulást eredményez!

Figyelmeztetõ
jelek:
- állandó levertség, rossz hangulat;
- érdektelenség, apátia, szomorúság;
- étvágytalanság, illetve
farkasétvágy;
- álmatlanság;
- általános fáradtság
(fejfájás, ízületi fájdalmak, gerincfájdalom, emésztési zavarok);
- libidócsökkenés;
- öngyilkossági gondolatok, kísérletek, halálvágy

Gyógyítás:
- szakorvosi vizsgálat;
- gyógyszerezés;
- rendszeres ellenõrzés
(akkor is, ha a beteg
már jól érzi magát!);
- zavartalan alvás;
- kikapcsolódás;
- barokk vagy ezoterikus
ene hallgatása;
- séta, sport;
- a család, a barátok
megértése, segítsége

forrás:http://www.hhrf.org