A depresszió kitörése
Mikor sötétség lepi el a várost...
Mikor sötétség lepi el a várost,főleg télen,mindenki kicsit szomorúbb lesz. Elkövetünk hülyeségeket vagy csak magunkbazuhanva ülünk egy sötét sarokban,várva,hogy a keserű könnyek kimossanak belőlünk minden szomorúságot,ami napok vagy hetek óta feszítenek belülről.Nincs kedvünk semmihez,se a tanuláshoz, de a munkához, de még más emberekhez sem.Valakiben megvan az a kontroll,az a tartás,hogy csendben pityeregve átvészeli, "túléli" ezt az időszakot,de vannak akik híján vannak ennek az erőnek.Egyesek "minden oké"-t színlelve még mosolyogni is tudnak,de a belsőjük elől nem bújhatnak el,egyszercsak elhallgatnak és azzal az idióta mosollyal a fejükön csak hallgatják a többieket és esetleg irigykednek az ő őszinte "minden oké"-jukra...Ha ezt észreveszi valaki a társaságban,tuti megpróbálják őket felvidítani és ez a sajnálat csak erősíti azt a nyomorult érzést,és valószínüleg nem kérnek a segítségből,pedig ilyenkor van igazán szükség a barátokra,még ha nehéz is ezt bevallani...megfogadni meg méginkább... Addig meg lehet remélni,hogy hátha a tél elmúltával jobb lesz...Hátha.Hátha nem...
|