Weöres Sándor: Vers a pokolból
Eddig mindig élni szerettem A kínszenvedést félretettem És most hónapjaim nem nyitnak egy kicsiny ablakot Ahol legalább képzeletben szabad vagyok Nem tudom éveim vannak-e hátra Vagy csak napjaim De élni nem kívánok Úgy szorongat a kín. Körülfog és kibélel a depresszió Gyorsan elpusztulnom az volna jó. Az élőknek jó életet kívánok.
|